Nehezen találnánk olyan kisalföldi embert, aki még ne utazott
volna a Győr és Veszprém között húzódó, többszörös mérnöki csodákban
bővelkedő vicinálison. A kanyargós hegyi vasutat alagutak, viaduktok,
valamint a Bakony, mint páratlan természeti érték teszik
feledhetetlenné.
Rengeteg izzadtság, harc, gyerekkori élmény,
kirándulás emléke köti a régióban élőket ehhez a 79 kilométeren kígyózó
sínpárhoz, melyen 1896-ban indult meg a forgalom. A műszakilag
egyedülálló útvonalnak nincs párja az országban, s talán bátran
állíthatjuk, ez a magyar vasútépítés ékköve is.

(Egy klasszikus M41-es mozdony érkezik vonatával a Bakony felől Pannonhalmára – fotók: Takács Zsolt)
Többször is kimondták a halálos ítéletet
Kezdetben
hatalmas ipari és világkereskedelmi terveket fűztek a Bakony hegyei
közt kiépített vasútvonalhoz. Amellett, hogy a hegységben jelentős volt a
fakitermelés, a sertésállomány szállításában is lehetőséget látott az
akkori gazdaság. A terep azonban feladta a leckét a 19. század
mérnökeinek: völgyek és hegyormok állták az épülő vasút útját. Míg
napjainkban – ki tudja miért – egy alföldi autópálya szakasz is
kínkeservesen nő ki a földből, addig 120 évvel ezelőtt sikerült négy,
összesen 420 méternyi alagutat fúrni a Bakony mészkőhegyei közé.
Emellett három völgyhidat is sínre tettek az alkotók.
Az elmúlt
évtizedekben a vonal többnyire a természetjáróknak köszönhette
fennmaradását. A Bakonyszentlászló-Győr szakasz ugyanakkor a környező
falvakat kapcsolja Győrhöz, így a közösségi közlekedés fontos ütőere is.
Vinye és Porva-Csesznek megállóhely rengeteg túrázót vonz az év minden
szakában. Hétvégente előfordul, hogy zsúfolásig megtelnek a
szerelvények.

(Kisebb tömeg a kihasználatlannak titulált vasútvonalon egy szombati délutánon)
A
hanyatlás procedúrája 2006-ban kezdődött, ekkor takarékossági okokra
hivatkozva akarták szüneteltetni a vasúti forgalmat. 2007-re elérkezett a
mélypont: országszerte több mellékvonal forgalmát megszüntették,
korlátozták, így a Bakonyvasúton sem haladhatott át teljes hosszában a
vonat.
Három évet kellett várni, mire a klasszikus magyar
mozdonyok, a Csörgő és a Bzmot motorkocsik ismét nekivághattak a
hegyeknek: 2010-ben újra zöld tárcsát emeltek, járhatott a vonat.
2012-ig nem is volt semmi gond, ám ekkor jött az újabb offenzíva,
jelesül az, hogy jelentősen csökkenteni akarták a vonatszámot, mindössze
három vonatpár maradt volna a menetrendben. Ez hosszú távon
természetesen aláásta volna a vasút jövőjét.
A Nemzeti Fejlesztési
Minisztérium végül nem vitte véghez közlekedési „reformjait” a 11-es
vonalon. Ez elsősorban a Bakonyvasút Szövetségnek köszönhető, akik
elfogadható menetrendet állítottak össze, ezt jóváhagyta a minisztérium
is.

(Évente egyszer gőzmozdonyos különvonat halad végig a vasútvonalon, a képen a győri mozdonyfordítás)
Eltérített tehervonat után nyomoztak
A
Bakonyvasút annak idején kedvelt forgatási helyszín volt, ezt
bizonyítja, hogy Magyarország kedvenc nyomozó kutyája, Kántor is
szimatolt a hegyi vasúton.

(Kántor szimatol a porvai állomáson)
A
sorozat ötödik epizódja
egy Vinye és Porva-Csesznek között ellopott tehervonat felkutatásáról
szól. Több jelenetben felismerhető a jellegzetes táj és a vasútállomások
is. A rendőrkutya egyébként megtalálta az eltűnt szerelvényt. Néhány
képkockát kiragadtunk a filmből.
Gyerekek mentették meg az elakadt mozdonyt
A
vasúti szlengben egy meghibásodás, vagy más egyéb ok miatt fennakadó
mozdonyra azt mondják, hogy „fekve maradt”. Ez a bakonyi terepen
előfordul, mivel a meredek kaptatókkal néha a mozdony sem tud
megbirkózni. Ősszel a sínre hulló falevelek és a nyirkos időjárás, télen
a hó, ónos eső lassítja a mozdonyt.
A vonalon közlekedő
mozdonyvezetőknek mindig akad pár érdekes története. A vonalon utazva
megtudtuk, hogy egy gyerekeket szállító különvonat sem tudott
felkapaszkodni az egyik meredélyen. Mit lehet ilyenkor tenni? A
mozdonyokon általában van homokoló berendezés, mely a kerekek és a sín
közötti tapadást hivatott fokozni.

(Tréfás falevelek)
A
járaton utazó gyerekek – a vasutasok felügyelete mellett – a mozdony
előtt több méter hosszan apró kavicsokat raktak a sínekre, melyek a
súlyos kerekek alatt szétmorzsolódtak, megteremtve a tapadást, a
szerelvény így ismét el tudott indulni. Nem titok tehát, hogy a
mozdonyvezetők rémálma a visszaguruló vonat ezeken a szakaszokon.

(A vinyei alagút már szinte zarándokhely)
Ha felgyorsul, berobbanhat a turizmus
Az
1970-es évekig létezett egy Veszprém-Alsóörs szakasz, mely lehetővé
tette a közvetlen kapcsolatot a magyar tenger partjával, ám ezt teljesen
felszámolták. Napjainkban ugyanakkor egyre izgalmasabbnak mutatkozik a
téma, mi lenne, ha ismét el lehetne érni a Balatont a 11-es vasútvonalon
keresztül?
Elsősorban inkább az érdekes, hogyan lehetne stabil,
gyors menetrendet biztosítani a két megyeszékhely között. Győrből és
környékéről ugyanis jelentős a turisztikai forgalom a Balaton felé, ez
pedig zömmel a 82-es főúton halad, melynek állapota kifogásolható,
ráadásul több ízben lakott területen halad át, ami lassítja az
autósokat. Nem is beszélve kamionokról és buszokról, melyek nehezebben
haladnak a Csesznek térségében lévő szerpentineken.

(A mozdony fedélzetén Veszprémvarsány állomáson)
Nem
is kérdés, hogy egy jól működő és alaposan kihasznált vasútvonal
rengeteget enyhíthetne eme problémákon. Fantáziánk határtalan: a főúton
közlekedő kamionok akár vasúton is továbbíthatók, így nem csak a 82-es
út biztonsága növekedne, de mérséklődhet az érintett falvak, települések
zajártalma is.
Busszal vagy vonattal Veszprémbe?
Jelenleg
naponta öt járat indul Győrből a Királynék Városágba, a menetidő
átlagosan két órát vesz igénybe, az autóbuszok valamivel hamarabb
teljesítik a távot, noha sokszor csordulásig megtelnek utassal, így a
komfort elvész. Tény, hogy vasúton kényelmesebb az utazás, főleg akkor,
ha modern,
Desiro típusú szerelvényeket is közlekedtetne a MÁV ezen a szakaszon. Erre egyébként egy rendhagyó alkalommal már volt példa.

(A pálya Eplénynél, mellette a 82-es főút látató)
Bödecs Barnabás, a
Bakonyvasút Szövetség elnöke a Győr24-nek korábban azt nyilatkozta, hogy folyamatos törekvéseik vannak a vonal felvirágoztatására.
„A
MÁV-Start Zrt-től megkapott adatok alapján az utasfő létszám és az
eladott menetjegyek száma növekedett az elmúlt néhány évben. Elsősorban a
szervezetnek van egy állandó jegyakciója, mellyel bárki jogosult
ingyenes utazásra a két város között.”
A pályasebesség növelése
lehet a kulcs: jelenleg 60-as tempó a megengedett, ezt 80-ra szeretnénk
növelni. A vasúttársaságot arra kérjük, hogy végezze el az ehhez
szükséges technikai beavatkozásokat. Úgy számoltuk, hogy ezzel 10-15
perccel rövidíthetjük a menetidőt a két megyeszékhely között. Ez
jelenleg átlagosan 1 óra 57 perc, 1 óra 47-re csökkentve már sokkal jobb
időt fut a vonat, mint az autóbusz. Természetesen a csatlakozási
lehetőségeket is biztosítani kell.” – tette hozzá Bödecs Barnabás.
Télen-nyáron szemet gyönyörködtet
A vonalon, Győrt elhagyva a Sokorói-dombság vidékében gyönyörködhetünk, és láthatjuk a
Pannonhalmi Főapátság
patinás épületét. Ezután ütemesen kattogva szaladunk a Bakony irányába.
Bakonyszentlászló után a fenyőfői ősfenyves gyantás illata csapja meg
orrunkat a lehúzott vonatablakban.
Vinyét elhagyván következik az
igazi, vadregélyes táj a Bakony összes bájával: csobog a Cuha-patak,
őszi avar illatozik a bükkerdők alatt, Az alagutakban elsötétül a
szerelvény, s egy-egy gyerekcsoport dobhártyaszaggató sikolyban tört ki.
Porva-Csesznek és Zirc állomások között szintén páratlan a környezet.
Az utazás alkalmával nem kell kapkodnunk fejünket, hiszen a vonat
tempója nem sehol sem haladja meg a 60 kilométert óránként.

(Alagút Vinyénél egy havas téli délutánon)
Eplény
tipikus hegyvidéki településként tűnik fel alpesi hangulatával, ezt
követően pedig a Bakony déli részén halad át a vonat, Veszprém határában
a kopár, lankás, egykor katonai gyakorlótérnek használt területen
zakatol. Az utazás Magyarország legszebb vasútvonalán minden évszakban
élmény lehet.

(Porva-Csesznek téli magánya)
„Kérjük, szálljanak fel a vonatra. A vonat üres kocsikkal nem indítható”
Ahhoz,
hogy ez a természeti és vasúti érték megmaradjon – mely mára a
Világörökség részévé vált – mindenképp az utasok, természetbarátok,
vasútbarátok és a dunántúli emberek, valamint a civil szervezetek
összefogására volt szükség, s így marad ez a jövőben is.
A
vasútvonal sikertörténetéből látható, hogy nem csupán kormányok,
ideológiák hoztak döntést ebben a témában. A 11-es vonalon rendezett
ünnepségek szinte mindegyikén elhangzott az alaptézis: a vasutat az
utasok tarthatják életben, ehhez pedig stabil, használható menetrendre
van szükség. Ez a két dolog érzékeny kapcsolatban áll egymással.

(Győr felé futnak a vonalak)
Európában
egy kis ország vagyunk, melyet a történelem évszázadjai során nem
egyszer próbáltak megtörni, legyőzni, elfoglalni, háborúba kényszeríteni
és rengeteg féle úton, módon kizsákmányolni. Sajnos legtöbb esetben ez
sikerült is, ám ennek ellenére elmondhatjuk: Magyarországon páratlan
kitartásból mégis hatalmas dolgok születtek, s minden önmagát magyarnak
valló embernek kötelessége védeni, őrizni ezeket kézzel fogható
örökségeket, lehetőség szerint tovább éltetni, fejleszteni,
felvirágoztatni azokat.
Minderre ékes példa eme történet, mellyel
nemcsak egy természeti értéket, korabeli mérnöki vívmányt, hanem egy
potenciális gazdasági lehetőséget mentett meg a dunántúli közösség.
Meghiúsítottak egy vonatrablást a Győr-Veszprém vasútvonalon.
Magyarország egykor vasúti nagyhatalomként törtetett Európa élén, így a
vonatozás összefüggött történelmünkkel, iparunkkal, s talán jövőnkkel
is.

(Indulás Pannonhalmáról)
„Most már nyugodtan lefekszem, mert magyar masiniszta kezében van a szabályozó” – Ferencz József, mikor az udvari vonat átjött a Lajtán.
Takács Zsolt